A nő
Minden az esküvői meghívó megérkezésével kezdődött, és ez zöld utat adott a féktelen vásárláshoz. Vagy felmentést a lelkiismeretfurdalás alól, ami mindig megérkezett időben, miután egy halom pénzt elköltött új ruhákra és cipőkre. A tudat, hogy van ok a vásárlásra, igazán felvillanyozza. De a lelkiismeret nagyon okos! Kétséget kelt benne, hogy valójában az ifjú pár boldogságának örül-e, vagy inkább annak, hogy megint vadászkörútra indulhat. Mert a vadászat nemcsak a férfiak kiváltsága. Ez az ősi ösztön nőben és lányban is éppúgy fellelhető, csak némi motiváció szükségeltetik hozzá. A kell valami új vagy valami ami éppen nincs, tud boldogító érzés lenni.
Mint minden korunk modern nője, elsőként a képernyőt görgeti, kedvenc boltjainak legújabb kollekcióit pásztázza, de aztán úgy dönt, a shoppingolás nem az igazi egy képernyőn. Nincs meg az a feeling meg az a flow, ami kiragadja az ember lányát az időből na és a négy fal közül. Mert a valóságban annyira belefeledkezik a színekbe és anyagokba, hogy a cseppet sem kedves eladó zárás előtt mogorva tekintettel figyelmezteti, hogy neki is programja lenne és az éppen nem az, hogy idegenek ruhapróbájához asszisztáljon erőltetett mosollyal munkaidő után.
Kezdetben úgy gondolja, erre a kalandra magával cipeli A Férfit is, aki mellett majd jól kell kinézni, de aztán hosszas töprengés után elveti ezt az ötletet, mondván: legyen csak ez meglepetés!
A kirakatok elegánsak és trendik és ott vannak tényleg csak egy karnyújtásnyira. A bőség mámorító kavalkádjába belépve, azonnal el is felejti, hogy konkrétan azt az egy ruhát keresi, amiben majd nagyon jól kell kinézni. Ha a ruháknak karjuk lenne, látná ahogy nyújtóznak a kosara felé, vigyél engem is! kiáltozással. De hát nincs, és szükség sincs rá, mert már sokasodnak a kosárban a megvételre szánt darabok. Az egyik éppen akciós, a másik éppen olyan színű, a harmadikat meg kár lenne itt hagyni.
Hosszas keresgélés után az egyik sarokban majdhogy nem eldugva, rátalál arra a kis egyszerűnek tűnő feketére! Valaki kinézte már magának, aztán jól eldugta, nehogy más is megtalálja; morfondírozik magában. Miközben végig simít a ruhán, arcán végigfut egy halvány mosoly, amiből tudni lehet, hogy ő már látja magát, amint A Férfi oldalán irigykedő pillantások kereszttüzét állja hősiesen. Vagy éppen bezsebeli a félig-meddig őszinte bókokat.
Mert ez a ruha épp ott szűk vagy bő, elég hosszú vagy rövid, pont olyan színű és anyagú amilyenről mindig is álmodott, de konkrétan sohasem látta. Sokáig illegeti magát a tükörben és minden oldalról szemügyre veszi, eléggé rásimul-e az alakjára? A tükörkép, amely visszapillant rá, valóban tökéletes. Lófarokba köti hosszú szőke haját és elégedetten mosolyog. Egy leheletnyi smink és tényleg olyan lesz, mint Schiffer kisasszony egész alakos fotója a divatlapokban. Lábujjhegyre áll, hogy többet lásson magából, ám ahogy megemelkedik, abban a pillanatban a mozdulat új projektet indít be az agyában. Cipő! A ruhához cipő is kell! És a legfontosabb kritérium egy nő számára minden cipő esetében ami színt, anyagot megelőz, a sarok! Minél magasabb, annál jobb. S ezennel kezdetét veszi az újabb lázas plázajárás. S amikor már a sokadik tűsarkon tipeg a sokadik boltban, egyszer csak rátalál a legtökéletesebbre. Felveszi és körbejár. Mintha ráöntötték volna, vagy egyenesen neki készült. A cipő mágikus hatására hősnőnk egy csapásra megváltozik. Kissé mintha megnőtt volna, egyenesebb lett a tartása, büszkébb a tekintete és a járása! – királynői. Tesz még néhány kört a varázscipőben, amibe első pillanatra beleszeretett, aztán könnyed mozdulatokkal a kasszához repül. És fizet. Jó sokat. - De hát kit érdekel? - nyugtatja magát, amikor a pénztáros erőltetett kedvességgel kevert unalommal közli a fizetendő összeget. A szemben lévő tükör pedig visszamosolyog, az a néhány centi meg nagy boldogságot okozott.
A Férfi leakasztja a gardróbszekrényéből azt az egyetlen elegáns öltönyt, amelyért egykor egy vagyont fizetett. Választ hozzá egy trendi inget és vagány nyakkendőt. Felhúzza azt a valamikor jól kiválasztott cipőt, amelyet csak bizonyos alkalmakra tartogat, ezért a bizonyos alkalmakon cipője mindig az újdonság illúzióját kelti, akárcsak makulátlan ruházata. A tükör előtt állva elégedetten nyugtázza a látványt.
A nagy napon minden tökéletes. Igazán szépek így együtt! Bezsebelik a bókokat, elkönyvelik az irígy pillantásokat és a sóvárgó tekinteteket. Lehet, hogy ők lesznek a következők? Ha elkapta a menyasszonyi csokrot, akkor van esély rá, de nagy valószínűséggel azt sem látták, amikor dobta, mert …
A parkolóban a fák alatt, a nyitott kocsiajtóra támaszkodik egy elegáns férfi. A vezetőülésben pedig egy csinos szőke lány fájós lábait masszírozza. A fájdalom kiül az arcára és eltorzítja szép vonásait. Kiszáll az autóból, tipeg egyet-kettőt, majd néhány lépés után újra beül, leveszi méregdrága cipőjét és végig dörzsöli a lábfejét. Majd belebújik a világ legkényelmesebb cipőjébe, egy extra lapos papucsba.
A férfi még mindig az ajtóra támaszkodik, s együttérző arccal kérdezi: - Nagyon fáj?
Igen! – válaszolja a lány. - Akkor miért hordod? – Mert szeretem.
És a férfi ezt nem érti. Nem értheti.